Történet

A szómaesztétika forrásának Richard Shusterman pragmatista filozófiáját tekintjük, amelynek átfogó és nagy hatású összefoglalását „Pragmatista esztétika” című munkája tartalmazza. E monográfia 2003-as magyar fordításában, az eredeti mű második, bővített kiadásához híven, már szerepel a szómaesztétika eszméjét bevezető fejezet. A magyar fordítás létrejötte sokat köszönhet a néhai Bacsó Bélának, aki akkoriban az ELTE Esztétika Tanszékének vezetője volt. Ő adta az eredeti angol nyelvű kötetet a hazai „filozófiai tanácsadás” úttörőjének, Kollár József kezébe, aki elkészítette a magyar változatot.

A legjelentősebb erőfeszítéseket azonban nem ők, hanem Krémer Sándor (SZTE) tette a szómaesztétika magyarországi megismertetéséért. Krémer 2012-ben a lengyelországi Wroclawban találkozott és barátkozott össze Richard Shustermannel. Ekkor már legalább egy évtizede tagja volt a Közép-európai Pragmatista Fórumnak, pragmatista filozófiát tanított magyar diákoknak, és különböző folyóiratokban publikált (mindenekelőtt az általa főszerkesztett Pragmatism Today lapjain).

Kettejük kialakuló barátságának eredménye volt az első magyarországi szómaesztétikai konferencia („Aesthetic Experience and Somaesthetics”, 2014, ELTE-BTK). Shusterman nyitó előadásán túl 35 hozzászólás hangzott el, tucatnyi európai egyetem, továbbá amerikai, ázsiai és afrikai egyetemekről érkezett előadóktól, akik közül többen azóta a szómaesztétikai diskurzus fontos szereplőivé váltak. A 2014-es konferencia ösztönzőnek bizonyult a szomaesztétika további magyarországi fejlődését illetően is, hiszen nyitányává vált egy sor következő, hazai helyszínen megrendezett nemzetközi szómaesztétikai konferenciának.

2017 júniusában Horváth Nóra (Széchenyi István Egyetem) szimpóziumot szervezett „Somaesthetics, Body Consciousness and the Arts” címmel. A győri szemináriumon Shusterman előadásai mellett pódiumbeszélgetés valósult meg Frenák Pál, világhírű magyar koreográfus és táncos, valamint az amerikai pragmatista filozófus között.

Néhány nappal később a Szegedi Tudományegyetemen újabb magyarországi szómaesztétikai konferenciára került sor, amelyet ismét Krémer Sándor szervezett „The Soma as the Core of Aesthetics, Ethics and Politics” címmel. A konferenciát Richard Shusterman esztétikáról és etikáról szóló előadása nyitotta meg, amit a nemzetközi résztvevők 22 további előadása követett.

A konferenciasorozat a következő évben is folytatódott. 2018-ban ismét a Szegedi Tudományegyetem adott otthont a háromnapos programnak, amelynek főelőadója ezúttal is Shusterman volt. Ez az esemény, ami a „Somaesthetics: Between the Human Body and Beyond" címen futott, nemcsak 25 nemzetközi tudós elmélyült szakmai találkozására adott alkalmat, hanem a Magyar Szómaesztétikai Fórum megalapítására is. A Fórumot kezdetben Krémer Sándor vezette, majd vezetői tisztségét 2024-től Veres Bálint vette át.

Utóbbi, az őt foglalkoztató Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vezetőségének támogatását élvezve, tartós támogatáshoz juthatott további magyarországi szómaesztétikai rendezvények szervezése és lebonyolítása érdekében. 2019-ben Krémer Sándorral és két közvetlen MOME-s kollégájával, Horányi Attilával és Szentpéteri Mártonnal együttműködve Veres egy háromnapos nemzetközi konferenciát hozott tető alá, azzal a céllal, hogy párbeszédet kezdeményezzenek két feltörekvő posztdiszciplináris terület között. A „Designkultúra és szómaesztétika” című konferencia ideája annak folytatása és magasabb szintre emelése volt, amit Horváth Nóra kezdett el néhány évvel korábban, amikor a filozófust és a táncost hívta meg egy nyílt beszélgetésre. Ezúttal a szervezők a szómaesztétika megalapítóját, Richard Shustermant és a designkultúra-tudomány kezdeményezőjét, Guy Juliert (Aalto Egyetem, Finnország) vonták be egy olyan találkozásba, amely párbeszédet generált egy filozófusokból, antropológusokból, művészettörténészekből, tervezőkből és művészekből álló, sokszínű nemzetközi társaságban.

A COVID járvány nehéz éveit követően a Magyar Szómaesztétikai Fórum egy jubileumi rendezvénnyel tért vissza a korábbi konferencia sorozathoz. 2022 májusában a MOME ismét otthont adott egy négynapos konferenciának, amelyet Veres szervezett a Fórum munkatársaival, és amellyel a „Pragmatista Esztétika” első megjelenésének 30. évfordulóját igyekeztek méltó módon megünnepelni. A konferencia címe „The Promise of Pragmatist Aesthetics: Looking Forward After 30 Years" volt, keynote előadói Richard Shusterman (Florida Atlantic University), Barbara Formis (Sorbonne), Kristina Höök (KTH Stockholm) és Tanehisa Otabe (University of Tokyo). A konferencia további 36 előadást tartalmazott, széles tárházát felvonultatva ama számos kutatási területnek, amelyeken Shusterman gondolkodásmódja termékeny táptalajra talált: a populáris kultúra tanulmányozásától a környezetesztétikáig, a design és építészet elméletétől a divattudományig, a vizuális kultúra elméleteitől a zenetudományig, a feminista teóriáktól a táncelméletig.

Nem kis részben a fenti konferenciák hatására, az elmúlt években a MOME a magyarországi szómaesztétikai tevékenységek központjaként vált ismertté. Rendszeres hazai és nemzetközi vendégelőadásokkal, valamint a terület releváns művészeti és designkutatásaival bizonyítja, hogy a szómaesztétika éppúgy inspiráló lehet a kreatív szakemberek, mint a humán- és társadalomtudományok művelői számára.

2025-ben a Magyar Szomaesztétikai Fórum az Aetmostudióval és a MOME Doktori Iskolájával együttműködve ismét olyan konferenciát szervezett a MOME-n, ami szorosan kapcsolódott a szómaesztétikához. A nemzetközi eseményt Veres Bálint és Aurosa Alison (University L’Orientale Naples) irányította. A konferencia, amelyen Richard Shusterman, Tonino Griffero (Római Tor Vergata Egyetem), Sarah Robinson (Aalborg Egyetem) és Vittorio Gallese (Pármai Egyetem) 23 nemzetközi hozzászólás mellett tartott főelőadásokat az „Atmospheres and Architectonics” címet viselte, és azt igyekezett megragadni, ahogyan a megtestesülés és az atmoszféra összefonódnak egymással.

A szómaesztétikát népszerűsítő magyarországi tudományos konferenciák és más szervezett események nemcsak több, mint 120 egyéni hozzászólót vontak be a diskurzusba, hanem olyan eredményt is hoztak, amely sokkal szélesebb körű, mint amit egy tudományos rendezvény elérhet. A 2014-es ELTE-konferencia szolgált alapul az azonos című, „Aesthetic Experience and Somaesthetics” című kiadványhoz, amely a Brill „Studies in Somaesthetics” sorozatának első kötete lett. Ez a sorozat a The Journal of Somaesthetics mellett a terület tudományos diskurzusának legfontosabb fórumává vált. A 2019-es MOME-konferencia szintén hozzájárult a sorozat egy önállóan szerkesztett kötetének kialakításához "Somaesthetics and Design Culture" (2023) címmel, Shusterman és Veres szerkesztésében.

A Fórum égisze alatt megvalósult, illetve az azt megelőző konferenciák nemzetközileg is releváns eredményei mellett meg kell említeni néhány jelentős, ám kifejezetten magyarországi vonatkozású fejleményt is: 2014-ben jelent meg egy Krémer Sándor által szerkesztett fordításgyűjtemény, amely Shusterman „Thinking Through the Body” (2012) és „Practicing Philosophy” (1997) című műveinek néhány fejezetéből válogatott. 2015-ben a Szegedi Tudományegyetem ugyanezen műhelyében készült el a „Thinking Through the Body” teljes fordítása. E fordításköteteken túl néhány interjú és egyéb, folyóiratokban, sőt hetilapokban megjelent rövidebb cikk is hathatósan járult hozzá a szómaesztétika hazai megismertetéséhez. Ezek az eredmények is tükröződnek ama fejleményekben, hogy Richard Shusterman, 2020-ban, előbb a Szegedi Tudományegyetem, majd 2024-ben a MOME díszdoktori címét vehette át.

Mind a díszdoktori címeket kibocsátó intézmények eltérő profiljai, mind a 2010-es évek korai és a 2020-as évek újabb konferenciáinak eltérő résztvevői körei arra mutatnak, hogy a szómesztétika magyarországi recepciójában némi eltolódás ment végbe. Shusterman első magyarországi díszdoktori címét egy nagy kutatóegyetem adta ki, míg a másodikat egy kisméretű, elit művészeti egyetem. Az első magyarországi konferenciát egy filozófusokkal és esztétákkal zsúfolt bölcsészkaron tartották. Ezzel szemben a legutóbbiaknak egy olyan dizájniskola adott otthont, ahol tudományos kutatók, művészek és dizájn-központú gyakorlati szakemberek vegyes társasága volt jelen.

A szómaesztétika magyarországi recepciójában bekövetkezett elmozdulás nemcsak az olvasóközönség és a kapcsolódó intézményi háttér megváltozása miatt következett be, hanem köze van ahhoz is, hogy a projektet kezdeményző filozófus maga is jelentősen kiszélesítette tevékenységi köreit az évek során: Feldenkrais mozgásterapeutává vált, művészeti alkotóvá és kurátorrá, valamint design tanácsadóvá. Bár a szómaesztétika egykor a művészetfilozófiából, közelebbről a populáris művészetek filozófiájából emelkedett ki, azután pedig az emberi tapasztalat teljes spektrumát felölelő átfogó diskurzusként fejlődött tovább, végül a kreatív praxisokkal közös vonásokat mutató, széleskörű cselekvési mezővé terebélyesedett. Posztdiszciplináris jellege nemcsak azt jelenti, hogy a különböző tudományos kutatási területek metszéspontjain dolgozik, hanem azt is, hogy integrálja a művészeti és a designkutatást.